PEZSGŐ DAL

Fehér galagonya, - beh virágos!

Semmi közöm a szomorúsághoz!

Gyöngy a kedvem, Isten, ember lássa -

Kölcsön is vehet belőle, aki megkívánta.

Tudod-e, hogy letépem a húrod,

Ha még azt a keserveset húzod?

Beteg tán a hegedűszerszámod,

Add, kötök rá orvosságot, sok fehér virágot.

Vén csavargó! Kósza éjfélóra,

Hova sietsz? Ülj le hát egy szóra.

Boros fővel is odajutsz máma,

Úgy lassacskán, minthogyha csak a szeretőd várna.

Töltsetek! Vagy várjatok csak, mégse!

Meg találnak haragunni érte...

Legelőször a színébül porba öntsetek le.

- Köszöntöm az elfelejtett, régi Istenekre!

1901