Mikes

Erdélyt siratta és az égre gondolt,

Nyájas panaszt, jámbor vigaszt koholt,

Nagy fejedelme már régen halott volt

És gúnyája és kedve is kopott.

Mint rege rémlett már a tűnt dicsőség,

Kuruc harcok rézdobja hallgatott,

Tárogatóknak fája eltörött rég,

Rög és virág lett a sok hős halott!

Ő írt magának éjnek évadán,

Gubbasztott híven csöndes bánatán,

A mulandóság ült szemben vele.

S míg egyre-másra gyűlt a levele,

Erdélyt siratta és az égre gondolt,

A halottak közt maga is halott volt.