Az utolsó

Mint nyáj után a nyári est porában,

Míg vén harang üzen az ó toronyból,

Úgy baktat andalgó versek nyomában

Ez az utolsó, elfáradt komondor.

A nyáj betér a kiskapuk során,

Meleg szívek fogadják simogatva,

A hűvös éjben a szegény, sovány,

Beteg komondor szűköl csak. Siratja

A verőfényes delelő csodáit,

A délibábot, a nagy égi mester

Tündéri várát szivárványszinekkel.

Mindent, mi szép volt, boldog és derüs.

A nyáj pihen. A komondor ezüst

Tetők alatt az éjben mire vár itt?