A színésznő

Nekem a végzetem volt a színésznő,

Ki ifjúságomban játszott velem,

Játszott halált és életet s azóta

Kísér e bús és csalfa szerelem.

A múltak süllyesztőjéből gyakorta

Fölbukkan s szőkén mosolyog felém,

Rég elzengett zenékre ring alakja,

Mely egykor üdvösség volt és remény.

Daloknak anyja, kínoknak szülője,

Sokat kószáltam véle Váradon,

Övé volt koldús bérem, dús babérom,

Az imádságom és a sóhajom.

Miatta félek szép szemekbe nézni,

Miatta lettem agg és zord legény.

Miatta lennék ismét balga költő,

Ha egyszer én még újra kezdeném!