Kútba néztünk

Mi kútba néztünk hosszan, mélyen

S hiába látjuk az eget,

Kiábrándult tekintetünkben

Kutak örvénye integet.

Tenger könny és vér volt a kútban

És fölfordítva az egek,

Halál és kárhozat vigyorgott,

Azóta sírni sem lehet.

Mi kútba néztünk hosszan, mélyen,

Reményünk mind beleveszett,

Fölöttünk, mint a vész harangját

Halljuk kongatni az eget.