Idézzük őt

Egy férfi kellene, kinek szívében

Jóság, agyában gondolat terem.

Aki megáll a balsors ellenében

S mint Krisztus, átvezet a tengeren.

Egy férfi kellene, ki az időnek

Igéjét érti és jövőbe néz

S míg intésére falak égbe nőnek

Földön szavára érik a vetés.

Egy férfi kellene, ki nem habozva

Kelet, nyugat közt, mint szélben a nád,

Előre vinne új, nagy századokba,

Kiküzdve a magyarság igazát.

Egy férfi kellene ó add, te végzet!

Ki nem csak múlton kérődző tanítvány

S eszembe jut, hogy most száz éve lépett

Örök pályára ő: Széchenyi István!