Budapesti béke

Egy vak koldus ül a körút robajló

Sötét aszfaltján, hol nyüzsög a boly,

Hol hajsza tart és hol hajtott s a hajtó

Egyként lohol s a lét pezsg, mint a bor.

Egy vak koldus ül és előtte rémes

Plakátok ordító száz színe dúl,

Autó száguld, mentőkocsi vészes

Csengője sír s ezer ház égbe túr.

Egy vak koldus ül és előtte festett

Dámák libegnek és sánták tipegnek

És néha aranyhintón egy halott.

Ő ül örök közönnyel, mint a Buddha,

Ki már a semmiségbe nézve tudja,

Hogy minden útunk vége ott van, ott!