Halálos ének

Minden este, hogy az ágyba fekszem,

A halállal ismerkedem én,

Angyalszárnya megsuhog felettem,

Kettős szárnya: emlék és remény.

Mert emlékszem: volt találkozásunk

Híd karfáján és pisztoly csövén

És remélem: megvetve az ágyunk

És melléje vígan jövök én.

Fényes utcán gyakran vele járok,

Míg suhannak, símulnak a párok.

Borús éjen mindig vele hálok.

Utcájába egyszer eltalálok.

Sok virág van boldog temetőben,

Sok világ van alattam, fölöttem.

S bennem is van egy egész világ még

S lesz belőlem egyszer sok virág még!