Berzsenyi

A tikkatag magyar nyár napja barnul

Bús homlokán és bágyatag szemén,

Konok szivében csöndes zivatar dúl,

Elverve dús vetése: a remény!

Pipája füstöl és haragja lángol,

Eszébe jut bírája: Kölcsey

S felködlenek a római világbul

Komor lemondás zordon hősei.

S boldog Horácra gondol, aki bölcsen

Borral, leánnyal megelégedett

S kevély nyakán dagadnak kék erek.

Ki itt a költő és magyar, ha ő nem?

S míg döngő lépte mély homokba ful,

A szilvafán egy vén harkály gyalul.