Ex libris

Ágotának

Könyvek közül, ha alkonyati fény ég

S szelíd fátylával száll a csendes est

S a Tisza tükrén mélázik a kék ég,

Ha kitekintesz a tetők felett:

Tetők felett, miket a búcsúzó nap

Megcsókol fájó gyöngéden s a lomb

Megérzi, hogy már március a hónap

S rügyet havaz, fehéren fakadót:

Könyvek közül, ha némán kitekintesz

Betűktől ittas szemmel, vágyva, mondd,

Érzed te is a békés bánatot,

Mely engem csendes esti dalra ihlet?

Benned mint hallgatag hattyú a tón,

Boldog nyugodtan ring e fájdalom?