Fekete gyász

Mi másnak görnyesztő keresztje voltál,

Nekem te koszorúm vagy, fájdalom.

Mi másnak sírok orma, nekem oltár,

Hol bíboros sebekkel áldozom.

Súlyos palástod fekete-ezüstjét,

Mint pluviálét ünnepen a pap,

Úgy viselem s a szegek és a tüskék

Helye ragyog, mint a napsugarak.

Tört szívemet, mint tündöklő paténát,

Egekbe tárom és tömjén helyett

Magasba küldöm köszöntésemet:

Szent szenvedés, te égi, földi Cézár,

Halálba induló fiad dalol

Bú és magány mély boltíve alól.