Szabadka

Ó régi nyár, mikor a vén verandán

Két új poéta régi verseken

Elbíbelődött s a hold arca sandán

Két nyárfa közt bukkant ki az egen.

Ó régi nyár, az ébenóra halkan

Elmuzsikálta már az éjfelet,

Az árnyak óriása várt a parkban

S a denevér szállt rózsáink felett.

Ó régi nyár, a zongorán egy akkord

Fölsírt és mélyen a szívünkbe markolt,

Künn a kutyák szűköltek elhalóan.

Valami nagy bú olvadt föl a borban,

Fájón figyeltünk vén magyar szavakra

S álmában olykor sóhajtott Szabadka!