Louis D'Or

Az esti fényben sápadtan ragyog,

Arany, arany.

Csillognak rajta rég lement napok,

Vígan, szerelmesen és lázasan.

Az esti csendben selymesen zizeg,

Arany, arany.

A csókja csengett így valakinek!

Nekem épp ily meddőn és hasztalan.

Az esti árnyban árván ballagok.

Arany, arany.

Szemem tüzétől búsan fölragyog.

Egy könny ragyog. Én siratom magam.

Az esti bánat újra rámszakad.

Arany, arany.

Falhoz szorítom lázas agyamat,

Én érző, vérző, sápadt aranyam.