Az én magányom

A föld királyai előtt kevélyen

És magasan fönn hordom a fejem,

Egy istenem van: a lelkembe mélyen

És magamat csak hozzá emelem.

Szolgáljatok ti múlandó uraknak,

Az öröm asztalánál üljetek,

Nem e világból van az én hatalmam

És gyönyöröm, ha a szívem beteg.

Egy nagy, magányos élet tiszta gőgjét

Mint koronát, úgy hordja homlokom,

Tekintetem a végső ormokon.

De minden harcok minden elesőjét

Megbékülő szívemhez emelem,

A szenvedő mind egy testvér velem!