A démonhoz

Alszol, de élsz! Tudom, tudom jól.

Te szálltál ki a mámoromból

Egy szürke szerda hajnalán,

Te gyújtogattál bús agyamban,

Míg néztelek dermedt riadtan

S jajgatva hívtam az anyám!

Alszol, de élsz! Te vársz a borban,

Ha majd tiportan lenn a porban

Üvöltöm: minden elveszett!

Te vársz sötéten és ragyogva

És elborult nagy homlokomra

Vöröslőn írod föl neved!

Alszol, de élsz! Az éji csendben

Fölébredsz és megállsz felettem,

Szívemre szorítod kezed.

Rád ismerek, mester, követlek

S a csöndes és bús őrületnek

Pallóján indulok veled!

Alszol, de élsz! Most néha ébredsz

És versek lázas üteméhez

Vered a taktust, csendesen,

De egyszer, egyszer, szörnyű, tompa

Taglóval sujtasz homlokomra

S kioltod tündöklő szemem...