Májusi óda

Ó emberek, az élet oly rövid,

Az utak végén az örök rög int.

Jó volna egyszer, végre, tudni már,

Hogy szomorú fejünkre itt mi vár?

Isten nevében az ember felett

Száz zsarnok ítélt és kevélykedett.

Jó volna egyszer kipróbálni még

Az Ember jussát, az Ember hitét!

Harangok, ágyúk, szuronyok helyett

Zengjen, ragyogjon már a szeretet!

Határok helyett a határtalan

Jóság, amelynek igazsága van!

Kaszárnyát, börtönt lerombolva mind,

Szárnyaljanak egekbe álmaink!

Versnek, zenének szárnyán szálljanak

Az Isten szabad sátora alatt.

Vörös májusra vígan zöldelő

Szabad májust hadd hozzon a jövő!

Legyen majális minden napodon

Ó Ember, hittel én ezt dalolom.

Hittel, reménnyel május ünnepén,

Ó Ember, Testvér, be szeretlek én!