Távoli kisváros

I

Szelíd az este, mint a lányok

Vasrácsos ablakok megett,

Mikor hervadnak és merengenek.

Az utca végén tétovázón

Megállanak a tehenek

És nem látják a szürke, gyöngy eget,

Melyen most gyúlnak ki a lángok,

Mint örvendetes üzenet,

Hogy a világon áldott este lett.

Békák zenélnek, bús cigányok

S a toronyóra, a beteg,

Öreg szív elfáradtan ver hetet.

II

A legszebb út a temetői sor,

Mikor az ősz a fákra rátipor.

S az özvegy lombok árva levele

Szédülve száll a temető fele.

És a fakó aranykereszteken

Halotti táncát lejti csendesen.

A morva erdők mély fájdalma zúg

És vágyainkat viszi a vasút,

Mely sírva vágtat át a híd felett,

Míg szőke füstje a felhőkbe leng

S az idegen rögök moraja búg:

Látjátok feleim, hogy mik vagyunk.