A költő szól:

Itt nincs megállás és nincs koszorú,

Én keresem magam s nem győztem én még,

Kevés remény int és szörnyű ború

S itt nem segít, csak álom és vitézség.

Vívok, vívódom és e harc örök

És el nem érem magamat soha

S a mélyből mind mélyebb után török

S versem sora a végtelen sora.

Talán egyhangú és reménytelen,

De nékem életem és végzetem.