A végeken

I

Vörös függöny mögött a ködös éjben

Csak isznak ők s a mély pohárba néznek,

Melyben vörös bor csillog tompa fényben,

Bora búnak, vigasznak és veszélynek.

Ez a határ és itt kell elterülni

A sáros hóban szárnynak és reménynek,

Ez a határ, az élet hegedűi

Itt gyanta híján fásultan zenélnek.

Itt inni kell, itt borban az igazság

És a vigasság, hit, szerencse, álom;

Mind a pohár felé lendíti karját,

Mely telten csillog az üres határon.

Vörös függöny mögött a ködös éjben,

Dagadt szemekkel a pohárba néznek.

Ez a határ s a csöndben és a télben

Sorompóját lecsapja itt az élet.

II

Ma hull a hó és álom hull a hóban,

Bólint a láng az üres kaszinóban.

Az öreg doktor német lapba süllyed,

Mint vén kámzsás, nézi a gót betűket.

A szolga fát tesz a beteg parázsra,

Horácius, hol mezeid varázsa?

Itt ólomlábon jár a gond a hóban

És Amerika rémlik a viskóban.

Amerika, az aranyhímű távol,

Szőve remény és kétség fonalából.

Ma hull a hó és álom hull a hóban,

Befüggönyözve a világ valóban

S a függönyön túl zene szűri hangját,

Egy operában ma Puccinit adják.

Nagy operában, bordó és aranyban...

És hull a hó és hull, hull szakadatlan.