Már azt hiszi...

Már azt hiszi a vén szív: túl a jón

És túl a rosszon hindú bölcsességgel

Úszik mély vízen és örök hajón

És egy az ősi röggel, ősi éggel.

Már azt hiszi a vén ajk: némaság

A legbölcsebb szó e zajos világon,

Hogy nincs igénk, mely az örök magány

Ködén át zengne és hírt vinne fájón.

És íme: barnul már a téli rög

És íme: zöldell már az őszi parlag

És íme: csak a változás örök.

És íme: mély vizen, mely parttalan tart,

Még kora úszni, míg folyói folynak

És áradó és fájó tavaszoknak.