A rohateci Máriánál

Morva határ és szeptemberi táj,

Oly kékek a hegyek.

Szívemben orgonál ma, ami fáj:

Máriához megyek.

Ó idegeni, boldog Szűzanya,

Te fekete-fehér,

A születésed napja ez a nap

S szívem már nem remél.

Idegen tájak gyermeke vagyok,

De hozzád jöttem én,

A glória, mely fejeden ragyog,

Ragyogjon ma felém.

Elhoztam íme, szűz Virág, neked

E táj virágait,

Kései, őszi mind, színükveszett,

De szívem is avitt.

S nem kérek én, költő és idegen,

Tőled már földi jót,

Csak engedd, hogy törött tekintetem,

Mely fényeket ivott,

Rajtad legeljen, mint híves patak

Vizén a szarvasok

S lehessek egykor én, fáradt gyerek,

Vidám és bölcs halott.