Karácsonyi óda

Csöndes az éj és csöndes a világ is,

Caesar Augustus aranyos mosollyal

Zárta be Janust, Mars fegyvere rozsdás:

Béke a földön.

Hallgat a germán és hallgat a pártus,

Néma az indus és néma a hellén,

Herkules távol oszlopa se rendül,

Thule se mozdul.

Már az aranykor új eljövetének

Hírnökeit, a szomorú szibillát

S a szűzi Virgilt födi földi sír és

Hír koszorúja.

S messzi mezőkön nyájaikat őrző

Pásztori népek nézik a derengő

Új csillagot, mely aranyát elönti

Jászoli almon,

Hol mosolyogva és fázva az éjben,

Szőkehajú és szelíd anya keblén,

Most mutatod meg magad a világnak,

Isteni gyermek!