Megölt szerelem sírkövére

Anna meghalt és Annát eltemettem...

Szép volt, nemes volt, tiszta, mint a hó.

Ott él ő már csak a nagy emlékekben,

Minden elomló és elsuhanó.

Nincs könnyem és nem járok én gyászmezben,

De Anna meghalt, Annát eltemettem!

Vannak ösvények, amelyekre többé

Nem lép a lelkünk, bár útunk örök,

Vannak csodafák, nyílhatnak örökké,

De nekünk egy viráguk letörött,

Csak sírva járhatnánk egy tündérkertben...

Ó, Anna meghalt, Annát eltemettem!

Ne hozzatok hírt róla, őszi felhők,

Ne hozzon hírt felőle a tavasz,

Üdvöt adhatnak néki nyári erdők,

Engem emléke halkan behavaz.

Szép volt, nemes volt, szűz volt a szivemben,

De Anna meghalt, Annát eltemettem!