Epilógus [1]

A vágyak bágyadt hegedűjén

Gyászindulót húzok neked.

Fáradt ujjakkal, tört vonóval

Belesírom mély lelkemet.

Elhantolt álmaim zokognak

A horpadt öblű hegedűn

És könnyeim, az eltitkoltak

Hullnak a húrra keserűn.

Fejem a hegedűre hajtom

És szívem belétemetem,

Most olvad, mint a gyöngy a borban,

Egy dallamba az életem.

A vágyak bágyadt hegedűjén

Elhal a legszebb nóta ma,

Örvénylő mély tenger-szemedbe

Szédül utolsó dallama!