Új Faeton

A csillagok közé suhanva

- Bús árnyam száll e tájon át -

Az élet egyre hidegebb lesz

És nem lelem tűnt örömök nyomát.

Szállok a kékes Szíriuszba

- Hideg fény, ó de úgy ragyog -

S a magasságban sorra gyúlnak

Dalaim, az új, hulló csillagok.

Csak néha szédül a fejem még,

- Ó régi, édes, bús mesék -

Mikor a mélyből feltör egy hang,

Mely egykor szerelmes szívemben élt!

Mely egykor úgy csendült remélve,

- Letört szerelmek, csönd legyen! -

Mint orgonaszó lágy zenéje

A májusvégi, régi ünnepen!

...De ekkor a Nap kocsijának

Gyeplőit ércesen fogom,

Ne szédülj, dalok Faetonja,

Törj csillagokba, sápadt homlokom!