Pán sípján

Tűnt ifjúság arany ködében,

A régi réten,

Felém csapongó pillangókra vártam,

Karomat, lelkemet kitártam!

Ma már nem nézek én felétek,

Ti régi rétek,

Már többé engem meg nem babonáztok,

Ti tavaszi, tavalyi nászok!

Az én Szerelmem már az Élet,

Mely egyre mélyebb

És minden asszony, minden, minden ember,

A fény, a szín, az ég, a tenger!

Az én Szerelmem e világon

Minden álom,

Bennem sajog a múlt és a jövendő,

Az én életfám: az örökre termő!