Hamlet

Meddő vagyok. Enyém egy szó, színes parázs,

Ó, de nem enyémek a nagy lángolások.

Enyém a sejtelmes alkonyodás,

De napom delelőre sohse hágott.

Meddő vagyok. Álmok üteme ringat,

Mint tiszavirágot a tavasz árja

S ha elvetem szűz álmaimat,

Lelkemet kétségek szürkesége várja.

Itt tétovázom ez üres golyón,

Ahol a golyhók nászutakra járnak

És tort ülök a halott álmokon

S dalokkal űzöm el az éjszakámat.

Majd csak kivirrad! Harsány kakas dalol

És én római daccal a sírba térek

S csak éjjel járok föl - valahol, valahol -

Mint kósza dal, mint bús álomkisértet!