Borulásos órán

Az üdvösségből mindig kitagadva,

Fáradtan léptem csüggesztő utakra.

Pusztaság pacsirtájának születtem

És viharok vándormadara lettem.

Másoknak nyitja kertjeit az élet,

Enyém csupán egy hervadó vidék lett:

Emlékek avarában járok egyre,

Felejteni tanulva s nem felejtve.

Ó gyér emlékek, elomló bokréta,

Szívem csaló igézet vonja néha:

Az Élet nagy, szabad útjára lépni,

Nyíló rózsáit nyíltukban letépni!

Mámoros lenni új üdv mámorától

S nem hamvadozó emlékek torától.

Ó, de szívemben valami megsajog,

Kudarcok árnya, múltak árnya borong,

Tilos üdvösség és tűnő igézet!

Fölöttem szédítőn átrobog az élet!