Géza király

Tündöklő víziók visszfénye ég szemében,

E nagy árnyékvilág oly szomorú neki.

Barátai: sápadt martírok lelkei,

Akikkel társalog zimankós, barna éjben.

Rá vár a korona, e gyémántterhes ékszer,

Mely szédülő fejét vaspánttal átszorítja.

Mozdulatára vár a pártos, marcona szittya,

Csataszomjas lován megvívni ellenével!

...A püspök hangja szól, a mély orgona búg

És kondul a harag s ő érzi, mily hazug,

Mily balga és hiú ez a világi lárma

S amíg a korona érinti homlokát

Kék tömjénfüstön és misztikus árnyon át

Mosolygva hallgat a szeráfok kardalára!