Szokratesz

A „Görög Szonettek”-ből

Az apja szobrász volt. Márványtömegből

Heroszt és istent formált könnyű kézzel,

Heroszt, ki istentetteket merészel,

Istent, ki emberként leszáll a mennyből.

Az apja szobrász volt. Ő maga gyönge,

Az orra tömpe és a karja lankadt,

Iromba kőn ő nem vesz diadalmat,

Márvány helyett tán suta karja törne!

De a szemében, ó de a szívében

Az apja lángja ég szilajan, épen

S a lelke lendül, bár lehull a karja,

A heroszt s istent nem kőből faragja,

De lelkekből. Dús igéjére lesz

Kő helyett: Plató s Arisztótelesz.