Nagyvárosok magánya

Ismeritek a bérházak magányát,

Kongó szobák sötétes odvait?

Minden oly álmos, bágyatag, avitt,

Komor falon a járók árnya száll át.

Ismeritek a bús vasárnapot,

Mikor távol zenén álmodozva,

Sötét óráknak nincsen vége, hossza

S álmot szövünk, mint hálót sző a pók?

Ismeritek az őszi éjszakát?

A nagy udvar mélyén platánfa gyérül,

Álmodozva lustán fényrül, színrül, égrül.

S míg elfog a derű nosztalgiája,

Zokogni hallod halk eső dalát

S elalszol fáradt gyásszal, összefázva.