Dér

Éveknek súlya nem mindig teher,

Sok ember lassan mindent kihever.

Deres hajával gyakran béke jár,

Nincs szenvedélye, csak emléke már.

A sír felé szép, nyugalmas az ut,

Az élet úgyis szomorú s hazug.

*

De vannak, ó de vannak ám sokan,

Akikben még vágy, álom is fogan.

A testük ifjú, ám lelkük beteg,

Húsz kurta évvel immár öregek.

S nem lakomáztak mámorok torán,

Nem tékozoltak el mindent korán.

Csak... Szívüket kora dér lepte meg,

Tavasz van és a lelkük didereg.

Szeretnének szeretni, élni hej!

S valami súgja, hogy már menni kell!