Tökéletlen utánzás zsoltára

Ez a szomorú táj a tájunk,

Magyar táj, búval és borúval,

Nem örülünk, de fájva fájunk,

És a dalunk is bús, borús dal.

Itt nincs reménye az igaznak

És nincs malasztja az igének,

Itt csak a bú bora vigasztal

S az ifjak is mind koravének.

Sötét hatalmak ülnek itten,

Fekete végzet a vitorlánk,

A Sátán itt az Úr, az Isten

És átokká lesz a zsolozsmánk.

Testvéreim, hiába minden,

Itt úr a hitvány és a kába,

Nagy rontás ül a lelkeinken,

Ady-utánzás is hiába!

1921