Magyar szivar vége

Magyar szivar, mely büdös és bús,

Fusson, akinek orra van,

Nem szelelő, füstös, rossz jószág,

Be kiszíttam magam.

Magyar tájon gyász szivarozni,

Pipázó föld ez, szűz Bakony,

Memfisztől Hercegovináig

Én a víg füstöt akarom.

Itt halok meg én a Dunától,

Hölgytől, Királytól, érezem.

Uppmannra, Bockra, jó napokra

Elmélázva emlékezem.

1920