A magyar dalosokhoz

Magyar hitnek és magyar reménynek

Hírmondói, jőjjetek le Délnek,

Hol virággal vár rátok Szeged,

Hol Dankónak dalai zokognak

S szőke Tiszán mélázó haboknak

Muzsikája hí benneteket!

Hozzátok el a magyar szegénység

Drága kincsét, a jóság, a szépség

És igazság áldott dalait.

Hadd szóljon a boldog csillagokba

Magasztosan sírva és ujjongva

Magyar Isten trónjához a hit!

Csokonai verse a reményhez,

Petőfi száz dala, a bús, édes,

Mind, amit csak ezer év terem,

Bokrétája legyen ünnepünknek,

Halljon meg már a világ bennünket,

Zengjen a dal győzedelmesen!

Magyar hitnek és magyar reménynek

Legyen lelke, szárnya ma az ének

S kirepítő ős fészke Szeged,

Tiszapartról szálljon Dunapartra,

Marospartra, kelettől nyugatra,

A jövőbe a víg üzenet:

Magyarok, az éjszaka virrad már,

Borús égen új hajnal hasad már,

Nem leszünk mi már soká rabok!

Ó, de addig bús emlékezetnek

S jó reménynek pásztortüze mellett

Vigyázzatok és daloljatok!

1927