NEM NÉZEK ÉN, MINEK NÉZNÉK? AZ ÉGRE...

Nem nézek én, minek néznék? az égre;

Belenézek kedvesem kék szemébe.

Kedvesemnek kék szemében van egem,

Onnan süt rám tiszta napfény melegen.

Nekem ez a világ nem is kellene,

Ha nem volna kedvesem két kék szeme;

Ez az egy szép, ami van a világon,

Ezen a rút, ezen a csúf világon.

Ne nézzetek kedvesemnek szemébe!

Ne ejtsetek engemet a kétségbe!

Féltve őrzöm, féltve őrzöm kincsemet,

A leggyönyörűségesebb kék szemet.

Pest, 1844. június