ELVENNÉLEK ÉN, CSAK ADNÁNAK...

Elvennélek én, csak adnának,

De hiába szólok anyádnak!

Megtagadja tőlem kezedet;

Nem tudom, az oka mi lehet.

Olyan háborodott az elmém!

Sokszor sírnék, ha nem szégyelném.

Mért nem vagyok felhő az égen?

Sírnom akkor nem volna szégyen.

Miért nem termettem búzának!

Aratás van, most levágnának;

Nem kellene soká szenvednem

Ebben a keserves életben.

Pest, 1844. június