TE SZIVEMNEK SZÉP GYÖNYÖRŰSÉGE...

Te szivemnek szép gyönyörűsége,

Mért van szivednek kőkeménysége?

Csakugyan meg akarsz,

Meg akarsz ölni hát?

Vagy mért nem enyhíted

Szeretőd fájdalmát?

Szeretőd vagyok én, hű szeretőd,

Elmondhatom isten, ember előtt;

De azt is mondhatom,

Hogy ez a világ nagy,

S a világon te a

Legkegyetlenebb vagy.

Dunavecse, 1844. április-május