AZ ÉN TORKOM ÁLLÓ MALOM...

Az én torkom álló malom;

Úgy őröl, ha meglocsolom.

Árva szívem a molnárja,

Bánatot hord garatjára.

Az én feleségem torka

Valóságos pergő rokka;

Hej az én jó feleségem

Pörpatvart fon azon nékem.

Zúg, ha őröl, zúg a malom...

Csak hadd zúgjon, locsolgatom;

Zúgjon, zúgjon - ne halljam meg,

Hogy kincsem rokkája pereg.

Dunavecse, 1844. április-május