MAGÁNY

Messze, messze a világ zajátul

E kis faluban,

Itt kivánok élni én ezentul

Csendben, boldogan.

Boldogan! mert haj a nagy világban

Boldog nem valék;

Üldözött az utcán és szobámban

A föld és az ég.

Nem volt biztos sem napom, sem éjem;

Vad hiúz-szemek

Támadásra, elfogásra készen

Egyre lestenek.

Összeszedtem végre sátorfámat,

S szépen megszökém,

S itt vagyok, hol a nap újra támad

Éltem bús egén.

Szent magány! hegyláncaid tetőin

Át nem látnak ők,

Szívtelen, rémarcu üldözőim

... A hitelezők.

Dunavecse, 1844. április