TÉL VÉGÉN

Örültök úgye a kies tavasznak?

Maholnap eljő, s annyi élvet ad!

A réteken majd méhek táboroznak,

Megostromolni a virágokat.

S amíg elszántan ütközetre mégyen

A szűz bimbók mézéhes ellene:

Csicserg a szomszéd lombozat hüsében

Madárajakról lelkes harczene. -

Elzárkoztában a kihalt kebelnek

Engem virág, dal, méh nem érdekel...

Ohajtásim mégis mivégre kelnek?

Hogy menjen a tél, menjen gyorsan el.

Én a tavaszt csak annyiból kivánom,

Mert melegebbek lesznek a napok,

S mint mostan, akkor hűlt rideg tanyámon

Kopott ruhámban fázni nem fogok.

Debrecen, 1844. február