HÍRÖS VÁROS AZ AAFŐDÖN KECSKEMÉT...

Tisza-Duna közti tájbeszéd szerint

Hírös város az aafődön Kecskemét,

Ott születtem, annak öszöm könyerét.

A búzáját magyar embör vetötte,

Kakastéjjee szép mönyecske sütötte.

Nincs énnéköm mestörségöm, nem is kő,

Van azé jó keresetöm, jobb se kő,

Vót is, van is, lösz is, hiszöm istenöm,

Míg utast lát a pusztába két szömöm.

Ómáspej a nyergös lovam, nem vöttem,

Szögénylegény szép szörivee szöröztem.

Csillagos a feje, kese a lába -

Mögeresztöm, a szél sem ér nyomába.

Ezön járok, mint kiskiráj, kényösen,

Borjúszájas ingöm lobog szélösen,

Süvegöm a jobb szömömön viselöm,

Mindön embör előtt mög se emelöm.

Be-benézök a bugaci csárdába,

Öszöm, iszom, kedvem szörént rovásra;

Ölégségös hitelöm van ott néköm,

Mögfizetök, böcsületöm nem sértöm.

A vármögye emböreit pej lovam

Csak ojan jól mögösmeri, mint magam.

Ha érköznek, nagyot nyerít - rátermök;

S ha rajt vagyok, gyühetnek már őkeemök!

Debrecen, 1844. január-február