ÉLŐ HALOTT

Egem ki nem derűl,

Ha jő a kikelet;

Egem be nem borúl,

Ha látom a telet.

Mint őszi alkonyon

A félhomályu köd,

Fásult egykedvüség

Mereng szivem fölött.

Ellenség, jóbarát,

Végeztem veletek;

Senkit nem gyűlölök,

Senkit nem szeretek.

Nincs semmi örömem,

Nincs semmi bánatom;

Érzelmim, vágyaim

Mind, mind elaltatom.

Ohajtásim közül

Ébren csak egy marad:

Aludjam én ... minél

Elébb... a föld alatt.

Debrecen, 1843. december