NEM MEGYEK ÉN INNEN SEHOVA...

Nem megyek én innen sehova,

Noha sorsom itten mostoha;

Hát ha volna még mostohább is,

Nem maradnék-e itt tovább is?

Nagyon kedves nekem ez a hely;

Elmegy majd a tavasz, menjen el,

Elmehet a nap, a csillagok...

De én nem mék, én itt maradok.

Fa vagyok én, lelkem a gyökér,

Gyökér nélkül a fa meg nem él;

S hogy téphetném azt ki földéből,

Idevaló mátkám szivéből?

Azért nem mék innen sehova,

Noha sorsom igen mostoha;

De ha volna még mostohább is,

Megmaradnék itten tovább is.

Debrecen, 1843. december