BEFORDÚLTAM A KONYHÁRA...

Befordúltam a konyhára,

Rágyujtottam a pipára...

Azaz rágyujtottam volna,

Hogyha már nem égett volna.

A pipám javában égett,

Nem is mentem én a végett!

Azért mentem, mert megláttam,

Hogy odabenn szép leány van.

Tüzet rakott eszemadta,

Lobogott is, amint rakta;

Jaj de hát még szeme párja,

Annak volt ám nagy a lángja!

Én beléptem, ő rám nézett,

Aligha meg nem igézett!

Égő pipám kialudott,

Alvó szívem meggyúladott.

Pest, 1843. július-augusztus