AZ ÉN MÁTKÁM

Istenem, be várva-várom

Azt az órát, amidőn,

Kit nekem rendelt a végzet,

A leány ölembe jön.

És ugyan ki és minő lesz

Majd az én szerelmesem?

Ugy sovárgok tudni, mint még

Nem sovárgá senki sem.

Szőke, barna lesz-e fürte?

Szeme kék vagy fekete?

Felnyúló-e, mint a cédrus,

Gömbölyű-e termete?

Szép a szőke, szép a barna,

Mind a kettő szép, ha szép;

Hátha még a bájjal aztán

A jóság is frigybe lép!

Isten, ilyet adjsza nékem,

S nem bánom - csak ilyet adj -

Akár szőke, akár barna,

Akár kicsiny, akár nagy!

Pozson, 1843. május