ÜRESEN ÁLL MÁR A KANCSÓ...

Üresen áll már a kancsó, bort bele!

Ide hamar a javából, be vele!

Boncidáig folyjon a bor, mint tenger,

Ki megállhat még a lábán, nem ember.

Jer ölembe, kincsem, rózsám, itt a bor!

Ha megittad, csókra kerül majd a sor:

Igyál tehát, ürítsd ki, mert szomjazom;

De csókodat, hű csókodat, galambom!

Kecskemét, 1843. január