LOPOTT LÓ

Mint a porszem szélvész

Fuvatán,

Röpül a legény gyors

Paripán.

‘Honnan, atyafi, oly

Hevenyén?’

„Pusztáról csikóval

Jövök én.

A nyerítő ménes

Ott legel;

Pej csikómat onnan

Loptam el.

Túri vásár nincsen

Messze már;

Szegénylegény oda

Lovon jár.”

‘Ej, nem ugy, jó földi,

Nem ugy ám!

Adja kend csak vissza

Paripám.

Enyim a ménes, mely

Ott legel,

A csikót kend tőlem

Lopta el.’ -

De szavára nem hajt

A betyár;

Őkegyelme már jó

Tovajár.

Mégis a gazdának

Vígaszul,

Hátrafordulván, így

Válaszol:

„Föl se vegye kárát,

Gazduram;

Hiszen úgyis elég

Lova van.

Hej, csak egy szivet bírt

E kebel -

Azt is a kend lyánya

Lopta el.”

Kecskemét, 1843. március