JÁRNAK, KELNEK SOKAN ZÖLD ERDŐBEN...

Járnak, kelnek sokan zöld erdőben;

Vagyon a nap épen lemenőben.

Rózsákat fest utósó sugára

Dombtetőre, lombok sudarára.

De veszik ők mindezt csekélyebbnek,

Semhogy rajta megörvendezzenek;

Párosult két vadgalamb búgása -

Ebben fakad örömök forrása.

Járok, kelek én is zöld erdőben.

Nap lementén van gyönyörüségem,

Nap lementén, nap piros sugarán,

Amint játszik a lombok sudarán.

Csak ne volna galambok búgása -

Ebben fakad bánatom forrása;

Mert ha látom szép páros voltokat,

Megsiratnom kell árva magamat.

Mezőberény, 1842. szeptember-október