VADONBAN

Éj leng alá a mély vadonra,

S az út majd jobb-, majd balra tér;

Lépteim bolyongva tévedeznek -

Ki lesz előttem hű vezér?

A menny ivén ugyan fölöttem

Ragyognak égő csillagok,

De vajh talál-e célra pályám,

Ha lángjaiknak hinni fog?

Az égi fények ezredénél

A lyányszem tündöklőbb vala,

S mégis, ki hittem súgarának,

Haj engem mégis megcsala!

Veszprém, 1842. november